Amur Az amur (Ctenopharyngodon idella) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó Ctenopharyngodon nem egyetlen faja. Amur Státusz: közönséges faj Fiatal amur Rendszertan Ország: Állatok (Animalia Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Csontos halak (Osteichthyes) Alosztály: Sugarasúszójúak (Actinopterygii) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Család: Pontyfélék (Cyprinidae) Nem: Ctenopharyngodon Faj: C. idella     Tudományos név Ctenopharyngodon idella Valenciennes, 1844 Előfordulása Kína északi részén és Szibériában őshonos. Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Tipikusan folyóvízi, ott is a meder mély, gyors sodrású részein tartózkodik legszívesebben.   Megjelenése Rendkívül izmos, nagytestű, torpedó alakú hal. Szája félig alsó állású, nagy szemei alacsonyan ülnek, ajkai vaskosak, bajusza nincs. Háta zöldesbarna, oldala a pikkelyek fekete kontúrja miatt szürkésezüst, hasa sárgásszürke színű. Úszói kissé vörhenyesek. A tejesek mellúszói tavasszal, a test felőli oldalukon érdes tapintásúak. A méteresre megnövő amur maximális tömegét 25-30 kg-ra becsülik, általában 4-10 kg-os példányok kerülnek a halászok hálóiba.   Életmódja Növényevő, édesvízi hal, föleg fonalas algákat, lágyszárú hínárféléket, idősebb korában a nádat és különféle vizinövényeket eszik. Vannak kivételek amiket szinte sohasem eszik mint például a sás a sulyom és a vizi tök. Vízi növényből naponta akár testömege 140%-kát is képes elfogyasztani (ez az adat a száraz növény nedves/élő állapotában sokkat több) de természetesen minél melegebb a víz annál gyorsabb a tápanyagcseréje is.   Szaporodása A víz melegsége befolyásolja a fejlődését, a trópusokon hamarabb válik ívaréretté. Május-júniusban folyók, homokos, sóderes talajára rakja le ikráit.   Felhasználása A világ szinte minden részén felhasználják tavak, tározók, csatornák vízinövényektől való megtisztítására. Magyarországon és az USA-ban is 1963-ban honosították meg. Bár folyóvízi hal, ázsiai importja óta azonban jól alkalmazkodott állóvizeinkhez is, amit tenyésztési eljárásokkal is segítettek, és kidolgozták mesterséges megtermékenyítésének módszereit, ami azért vált szükségessé, mert eredetileg csak folyóvízben ívik. Növényevő faj, lárvái az első hetek zooplankton- és szúnyoglárva-fogyasztása után hamar rátér szinte minden vízinövény fogyasztására. Ez adja gazdasági jelentőségét is, mivel gyors és gazdaságos növekedése, jó húsminősége mellett a túlszaporodott vízinövényzetű tavak tisztítására használják. Túlszaporodása esetén azonban nagy károkat okozhat a nádasokban, ami más fajok gyakori ívóhelye.   Horgászata A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként szóba jöhet főtt kukorica, különféle gyurmák, giliszta, de még zöld növények, nádlevelek is. Erőteljesen védekezik, ezért nagy teherbírású készség használata indokolt.