Ponty Remdszertan: Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Csontos halak (Osteichthyes) Alosztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Család: Pontyfélék (Cyprinidae) Alcsalád: Pontyformák (Cyprininae) Nem: Cyprinus Faj: C. carpio     Tudományos név Cyprinus carpio (Linnaeus, 1758) A ponty (Cyprinus carpio) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozó palearktikus elterjedésű halfaj, de tenyésztési céllal máshova is betelepítették. Leírása: Színezetéről általánosan elmondható, hogy háta zöldes vagy barna, a has irányában világosodó, oldalt sárga, hasa fehér. Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. Szájának bőrredői teleszkópszerűen kinyújthatóak, ami az állat táplálkozását segíti a fenéken lévő táplálék felszedegetésekor. Uszonyaik közül a háti-, mell- és a farokalatti úszók első sugarai megvastagodtak, kemények, hátsó felületük fogazott. Az állat életmódjára (és rendszerint a többi pontyfélére is) az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód a legjellemzőbb. Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken a vízfelszínen megjelenő buboréksorból (túrás) következtethetünk. Kedveli a vízinövények fiatal hajtásait, az árvaszúnyog-lárvákat, víziászkákat, evezőlábú rákokat, de gazdaságokban a legkülönbözőbb növényi táplálékokra is rászoktatható. Elsősorban a jól felmelegedő, iszapos aljzatú, álló és lassan folyó vizeket kedveli. Jól alkalmazkodik a nagy egyedszámhoz, a hőmérséklet- illetve oxigéntartalombeli ingadozásokhoz, vízszennyezésekre nem érzékeny, szennyvíztisztítók utolsó fokozatában tenyészteni is lehet. A folyói erősen szennyezett szakaszain is megél, de magas zsírtartalmú szöveteiben, számos toxikus anyagot halmozhat fel. A horgászok és a fogyasztók által igen kedvelt, jóízű, kissé szálkás, idősebb korban zsírosodásra hajlamos hal. Maximális mérete hazánkban kb. 25-30 kg, hossza 1,2 méter. Rendszertani helye: A pontyalakúak (Cypriniformes) a halak egyik legnagyobb fajszámú rendje, főleg édesvíziek. Ausztrálián, Madagaszkáron és az amerikai trópusokon kívül általánosan elterjedtek. Alakjukban és életmódjukban változatosak, de van néhány közös tulajdonságuk. Jellegzetességük a Weber-féle szerv, amelyet három páros csont (incus, malleus, stapes) alkot, ezek hanghullámokat továbbítanak az úszóhólyag és a belső fül között. Hasúszóik a has közepén vannak. A mellúszóban és a farokalatti úszóban általában 1, a hátúszóban 1-2 csontos úszósugár lehet. Szájuk fogatlan, garatcsonti fogaik lehetnek. Számos fajukra jellemző a teleszkópszerűen előrenyújtható, „kiölthető” száj, amely a táplálékfelvételben fontos. A pontyfélék (Cyprinidae) – családja igen gazdag halcsalád, fajainak száma eléri az 1500-at. Tipikusan édesvíziek, ritkán fordulnak elő sóssal keveredő (brack) vagy sós vizekben. A fajok száma Délkelet-Ázsiában a legnagyobb, itt nagy hagyományai vannak az édesvízi haltenyésztésnek és nemesítésnek, gondoljunk csak az aranyhalra, amely az ezüstkárász (Carassius auratus), vagy a koipontyokra, amely a ponty (Cyprinus carpio) nemesített változata. Alakjukra általánosan a viszonylag magas hát jellemző. Többnyire növényekkel, vízirovarokkal, rovarlárvákkal és csigákkal táplálkoznak, de egyes képviselőik áttértek a ragadozó életmódra is. Hazánkban sok pontyféle fordul elő, faj és egyedszámban uralnak szinte minden édesvizet. Gazdasági jelentőségük nagy, egyesek haltakarmányként, mások emberi táplálékként jelentősek. Sokukat tógazdaságokban mesterségesen szaporítják és nevelik, amiben magyar kutatók is jelentős eredményeket értek el (Woynárovich, Horváth, Tölg).